Első lépésként érdemes megértenünk, hogyan is alakul ki az ízlés:

Az újszülöttek kb. 30.000 ízlelőbimbóval rendelkeznek, és természetes módon vonzódnak az édes ízekhez. Az édes íz ösztönös szeretete fontos, hiszen az anyatej cukortartalma magas. Ahogy aztán múlnak az évek, folyamatos veszítünk ízlelőbimbóink számából. Fiatal felnőtt korra ízérzékelő sejtjeink száma nagyjából megfeleződik, ami kielégítő magyarázatot adhat arra, hogy a huszonéves korosztály ízlése miért változik olyan jelentősen, a gyermekkorihoz képest.

Bizony a legtöbb kisgyermekre alapvetően jellemző, hogy ízlésük beszűkült, éppen a rengeteg ízlelőbimbónak köszönhetően. Jobban kedvelik az enyhébb ízeket, mint az összetett, jellegzetes ízvilágú ételeket.

Ez a természetes alapízlés aztán-ha a szülők nincsenek résen-akár odáig is fajulhat, hogy az óvodás-kisiskolás gyermekek a tésztán, vajas kenyéren vagy párizsis zsemlén kívül semmi mást nem hajlandók megenni. Ez a szélsőségesen beszűkült ízlés később bizony hatással lehet a kicsik egészségére, elmaradhatnak a növekedésben, alacsony vitamin-és ásványianyag ellátottságuk negatívan befolyásolhatja az immunrendszer működését, a csontosodási folyamatokat, elősegítheti a fogszuvasodást. stb.

A család étkezési szokásai is komoly befolyással lehetnek a gyerekek ízlésének alakulására, de előfordulnak olyan esetek is is, amikor a kimondottan egészséges, változatos táplálkozást folytató és preferáló szülőknek kell megoldást találniuk szélsőségesen válogatós gyermekeik szokásainak megváltoztatására. Sőt, kifejezetten jellemző az is, hogy amíg a családban az egyik gyermek mindenevő, a másik ízlése erősen beszűkült, pedig ugyanazon körülmények között cseperednek.

Vegyük sorra, milyen praktikákkal változtathatunk a gyerekek egyoldalú ízlésvilágán:

1.            Csak semmi pánik!

A jó hír az, kedves szülők, hogy a gyermekek éhen halni biztosan nem fognak. Még a legrosszabb evő kicsi is magához veszi a szervezete számára minimálisan szükséges kalóriamennyiséget, ez ösztönösen kódolt folyamat. Ezért-még ha néha nehéz is -ne akarjunk feltétlen gyermekünk kedvébe járni, csak azért, hogy egyen valamit. A beszűkült ízlésű gyermekben -kedvenc ételeiket kínálva-csak elmélyítjük szélsőséges szokásaikat. És amíg mi örülünk, hogy legalább valamit evett a gyerkőc, észre sem vesszük, hogy ő irányítja a folyamatokat. Hamar megtanulja, hogy ha nem eszi meg az elé rakott ételt, akkor nemsoká megkaphatja silány minőségű kedvencét.

2.            A kevesebb néha több!

Nem vezet semmi jóhoz, ha az étvágytalan gyerek elé jól megpakolt tányért rakunk. Az pedig, ha kényszerítjük is az evésre, egészen biztosan ellentétes reakciókat vált ki belőle, mint amit mi szeretnénk. Hagyjuk, hogy a gyerekek -persze ha már képesek rá-, maguk szedjenek az ételből, erősítve bennük az önállóság érzését.

3.            Ismeretlen ismerősök

Bizonyos ételeket, gyümölcsöket és a zöldségeket a gyerekek akkor sem hajlandók megkóstolni, ha folyton kínáljuk őket. Sőt, dackorszak idején a helyzet még kilátástalanabb. Viszont, ha ezeket az ételeket a gyerekek folyamatosan látják (pl. gyümölcsös tálat helyezünk a nappaliba és a gyerekszobába), a presszió nélküli folyamatos vizuális ingerek csökkentik az ellenállást, és nagy eséllyel előbb-utóbb meg is kóstolják azokat.

4.            Teremtsünk divatot az étkezésben!

Ahogyan az öltözködésben, úgy az étkezésben is kitüntetett szerepe van a divatnak! A kicsik állandó környezte a család. Ha a gyerekek azt látják, hogy anya-apa, vagy akár a tesó nagy élvezettel, nap mint nap majszolja a friss gyümölcsöket, örömmel fogyasztja a főzeléket és a salátát, a rossz evő kicsi sem fog ellenállni ösztönös kíváncsiságának, és a többieket utánozva megeszi, majd nagy eséllyel meg is kedveli a korábban került ételeket.

5.            Egy kis csalás belefér!

Természetesen, a gyerekek ízlésének változása időigényes folyamat. A fent leírt praktikák alkalmazása közben azért csalhatunk is néha-néha, hogy a vitamin-áványianyag és rost pótlás folyamatosan biztosított legyen fejlődő szervezetük számára. A legtöbb gyerek imádja a szénhidrátban dús alapanyagokat (tészta, burgonya, rizs), illetve az apró falatokat. A rakott ételek alkalmasak arra, hogy a rétegek közé elrejtsünk némi zöldséget, amit asztán letakarunk finom sajttal.

De a darált húsba is reszelhetünk sárgarépát, cukkinit, vagy keverhetünk hozzá főtt brokkolit. A zöldséges sült húsgolyók hamar a gyerekek kedvencei lehetnek. Aztán amikor a rejtett csalafintaságok már gond nélkül „átmennek”, elkezdhetünk játszani a színekkel: a nokedli tésztát megszínezhetjük egy kis sütőtökkel vagy parajjal, a gyerekek imádni fogják a sokszínű köretet!  Ezután már csak a fantáziánk szabhat határt, hogy következő étkezések alkalmával is megmutassuk, milyen remek alapanyag lehet, egy-egy addig nem kedvelt zöldségből.

Még a legkilátástalanabb helyzetekben is van esély, hogy a válogatós, rossz evő gyermekkel szemben, a sok elveszített csata után a háborút mi, szülők nyerjük: idő, türelem, kitartás, leleményesség, példamutatás, valamint sok-sok vizuális ingerélmény, és a rosszevő gyermek egy nap spenótos csirkét kérjen!